Brrr...

A szilveszter utáni éjszakát még Leccében töltöttem, de a 2.-ai reggeli vonattal egyenesen vissza döcögtem Poggiardoba.
 A ház annyira hideg volt, még úgy is, hogy fűtöttünk a gázpalackainkkal, amiket kaptunk, hogy láttuk a leheletünket, lazán fagypont körüli hőmérséklet uralkodott. Az ágyneműm nedves, vizes, nehéz és hideg volt. Más lehetőségem nem lévén, üvegekbe forró vizet öntöttünk és az ágyneműk közé rejtettük, remélve, hogy felmelegítik azt. Miután jómagam majdnem elszenderültem egy széken a konyhában rakott tűz mellett, elsétáltam a szobámig, bebújtam az ágyamba és megpróbáltam nem gondolni a palackok ellenére is a fagyra, ami körül ölelt.

Másnap reggel vacogva, orrot csepegtetve, erős fejfájással ébredtem. Sokat nem gondolkodtam, hogy maradni szeretnék-e, vagy Leccébe költözni a vakáció végéig. Amúgy is mennem kellett, hogy felköszönthessem drága honfitársamat, Zsófit és egyúttal több napra pakoltam, vonatra szálltam és visszatétem a lányok meleg otthonába. Estére, a bulira már félhalott állapotban lázasan öleltem a fűtőtestet, ittam a teámat és néztem a bódult tömeg nyüzsgését a házban. A következő napok kicsit összemosódnak, mert mindet az ágyban töltöttem a másik lázas lánnyal, aludva, olvasva, vagy épp forgolódva, teázgatva, beszélgetve, pihengetve. Mikorra jobban lettünk, Zsófi kapott el valamilyen vírust, szóval sokat nem ramazuriztunk.
 Betegek voltunk, de mégis boldogan gondolok vissza azokra a meleg napokra.


 Leesett  hó. Ilyen csoda itt ritkán történik és az emberek nincsenek felkészülve rá, van olyan olasz, aki azt mondta 20 éve nem látott havat, a másik csak öt éve, a harmadik tíz, kiigazodni sajnos nem lehet rajtuk, de elég régen lehetett ahhoz ilyan hideg, hogy ne emlékezzenek tisztán rá.



 Időközben a Poggiardoi önkéntesszálláson a többiek kényszerhelyzethez alkalmazkodva átrendezték a házat. Mire megérkeztem már új szigetelőrendszert újítottak be és új szobát alakítottak ki a konyhában, ahol öt ágyon osztoztak. Minden képet elküldtek a szervezetünk vezetőének, az pedig hála a jó égnek észhez tért és gyors költözést rendelt el.
 Claudia, a portugál önkéntes érkezésének napján már az új házban melegedtünk. Persze ez sem nevezhető melegnek, de a fagypontnál csak jobb.

Legmodernebb szigetelőrendszer

"vila felicitá"

Mi a tanulság?
NE LAKJ DÉLEN TÉLEN!
Dél Olaszország gyönyörű, a tenger, a macskakő, a házak, de csak addig amíg ott nem kell lakjál télen. A melegre fel vannak készülve, de az, ha a házban kabátban kell járj, az  a legtermészetesebb dolog.

Lassan elmúltak a lakótársaim izom és csontfájásai is, nekem a kezem kezdett helyre jönni, de nem álltam meg Leccét látogatni a hétvégéken. Valahogy nagyon jól kiegészíti ez a két élet egymást.
Hárman lakunk a mostani házunkban, mert nem találtunk olyan helyet, ahol mindannyian elférnénk, szóval szétosztottak minket. Az új önkéntes és a másik lány akikkel osztozok a házon, művész lelkek. Majdnem minden nap festő-, és rajzesteket tartunk, zenét hallgatunk, mikor meg nem, a többiekkel ütjük el az időt, közösen főzünk, játszunk játékokat, vagy csak beszélgetünk, megismerjük egymást.

Ami az utazásaimat illeti, nagy álmom volt a Velencei Karneválon való részvétel, de sajnos nagyon sokba kerültek a jegyek, szóval már ott voltam, hogy lemondom, mikor egy alapos keresgélés után rátaláltam egy ideiglenes akcióra, nagyon- nagyon- nagyon olcsó jegyekkel. Még aznap lefoglaltam és ki is fizettem a buszjegyemet február 22.-ére. A boldogság melegített belülről.


Még nem írtam az Arrival Training- rő, de minden önkéntesnek lehetősége nyílik részt venni ezen az összejövetelen, találkozni más olasz városban lakó EVS-essel, vannak közös játékok, programok. Minden természetesen ingyen.
Mi (8-an) még nem voltunk meghívva, pedig van olyan, aki sokkal előttem érkezett… egészen tegnap estig. Kaptunk 1-1 e-mail-t a vonatjegyekkel és a meghívással holnaputánra. Szóval gyorsan összepakoltunk és holnap vonatozunk Rómábaaaa!!!
Persze, hogy boldog vagyok, de ez kicsit összekuszálta a terveimet, 22.-e reggel el kell hagyjam Rómát (és a tréninget egy nappal hamarabb), hogy egyedül hazajöjjek és, hogy még aznap este elkapjam a buszomat Velencébe.

Fogalmam sincs, hogy hogy fogok hazajutni Velencéből, mert szállást már találtam, de jegyet haza még nem. Hogy őszinte legyek az egész egy kuszaság, van egy elképzelésem, úgy le is van rendezve pár dolog, de olyan apróságokat, hogy: hol fogok aludni két éjszakát Pádovában, hogy jutok el Velencéből Bolognába, Bolognából Poggiardoba, még mindig kérdés övez.
 Viszont a táskám össze van pakolva, az odajegyemet a pénztárcámba rejtettem és készen állok mindarra a kalandra, ami rám vár!