Csodahét

Hosszú hetet tudhatok a hátam mögött, csak úgy elrepült az idő.

 Minden a költözéssel kezdődött. Váradról felpakoltuk az autót(vagyis a srácok pakolták akiket hívtunk) és felkészülten a másnapi indulásra, álomra hajtottuk fejünket. Hajnali 4 óra 45 perckor már úton is voltunk. Szerintem őszintén állíthatom, hogy életemben nem utaztam ilyen rossz körülmények között, nyomorogva, egy túlpakolt autóban, ölemben Leilával, a házi papagájunkkal, melegben, majd huzatban. A 400 km-es utat röpke kilenc óra alatt tettük meg, de sikeresen megérkeztünk és (majdnem) mindenünk egyben maradt. Még aznap nekivágtunk a kipakolásnak, mondhatni eléggé helyre vágtuk a lakást, így másnapra sokkal kevesebb dolgunk maradt.

 Július nem túl kellemes, vagy szép hónap, túl napos, meleg (pakolásra abszolút alkalmatlan), de azért, csak szeretem, hisz megrendezésre kerül Tusnádon, az a magyar fesztivál, melyet én személy szerint imádok: a Tusványos! Vajon melyik héten költözünk? Csak nem a Tusványos hetén? Deee...

 Péntek reggel (már amennyire lehet a hajnali 6 órát reggelnek nevezni), két nappal költözésünk után, megérkezett Nagyváradról Csíkszeredába, nagyra becsült, kedvenc, drága barátnőm, Ingrid kisasszony. Hosszú napot terveztem magunknak, ezért nem hagytam, hogy kipihenjük magunkat, épp hogy hazaértünk az állomásról, ettünk, összepakoltunk és átöltöztünk, rohantunk vissza, vonatra pattantunk és utaztunk Tusnád fele. Mondjuk úgy: sínen voltunk. Kókadoztunk egy keveset, míg futott a vonat, de hamar kipattant minden álom a szemünkből, a magas hegy, meredek ösvények láttán, melyek a Szent Anna Tóhoz vezettek bennünket. A medvétől való félelmünk, nem hátráltatott minket, sőt nem is tudatosult bennünk igazán, míg azt nem hittük, hogy látunk egyet. Hangos dalolásba kezdtünk, mire kiderült, csak egy őzike volt az ártatlan áldozatunk. Szegény.

 A hegycsúcsra kiérve mély ereszkedő várt ránk, melyen persze sikeresen eltévedtünk és olyan ismeretlen helyre lyukadtunk ki, ahol én életemben nem jártam. Ismeretlen volt, de hihetetlenül gyönyörű. Csatolok a kilátásról (és magamról) egy csodás képet.

Visszasétáltunk az ösvényen, rátértünk a helyes útra és már meg is érkeztünk a tóhoz. Lehengerlő volt a látvány, mint mindig, Ingrid, aki először járt itt, mondhatom imádta. Aludtunk egy keveset, én úsztam egy nagyot, ettünk és indulhattunk is vissza, ha el akartunk érni a fesztiválra. Találkoztunk még pár váradival, köztük egy nagyon jó fiú barátommal és volt osztálytársammal (erre még visszatérek).
Megmásztuk a hegyet, meghallgattunk egy- két előadást, majd koncertet, és egy borzasztó jót buliztunk. A hajnali 6-os vonattal döcögtünk haza, hulla fáradtan.

 Másnap városnézésre indultunk, Ingridnek lehetősége nyílt enni egy fenséges csíki pizzát, melyet hozzá sem lehet hasonlítani a váradi gumiízű replikákhoz, este pedig megint Tusványosoztunk. A vasárnap reggeli vonattal száguldott is haza, sajnos véget ért idei kalandunk Hargita megyében.

Ami engem illet, vasárnap estére új személyt üdvözölhettem szerény hajlékomban, azt a volt osztálytársamat, akivel a tónál találkoztunk. Ő is két napot töltött velem, elmentünk várost nézni, megmutattam a somlyói borvízforrást, a Kis Somlyót, a színpadot, ahol tarják a Búcsút, másnap meg kimásztunk a Nagy Somlyó tetején elhelyezkedő Messzelátóhoz. A tiltás ellenére felmerészkedtünk a hegy csúcsán álló, mozgó, kicsit talán már rozsdás, hiányos szerkezetű építményre. Minden veszélyt megért, az, amit onnan láttunk. 

 

      (a cipőim és a kilátás)                      (Csíkszereda és környéke)

Sajnos tőle is búcsút kellett vennem szerda reggel.


 Egy hét, rengeteg út, sok barát, sok öröm és búcsú. Hiányozni fognak ezek az emberek.


Utolsó bekezdésként, le szeretném írni azt a pár sort, ami akarva/akaratlanul bemászott a fülembe, a Tusványoson töltött éjszakák után. Túl sokan énekelték ezeket a sorokat, túl sokszor: 

"Az éjjel soha nem érhet véget,

Varázsolj nekünk valami szépet,

Repülj velünk a szerelem szárnyán!

Indul az utazás, csak erre vártál."

Ha valamilyen furcsa okból kifolyólag nem tudnád melyik dal szövegét idéztem, segítek:

 Soho Party - Az éjjel soha nem érhet véget (https://www.youtube.com/watch?v=H49RAnhN9K8)

Érettségi, mint indítókar

Sikerült az érettségi!

Úgy döntöttem, hogy itt az ideje blogot indítanom. Ezzel az életetmegváltó eseménnyel megkezdődik megszámlálhatatlan kalandjaim sorozata, melyekben úszni fogok életem minden percében.
Megszabadultam az iskolától, többé kevésbé boldogsággal, inkább kevésbé, de az érettségi miatt sajnos többé is.  Egyelőre nem készülök egyetemre, inkább elrepülök Olaszba!

 Ami az érettségit illeti, csalódott vagyok! Igazából nem is magam miatt, hanem azok miatt, akik körülvettek négy év alatt. Minket, hogy is mondjam, csúnyán átejtettek és nem is akárki, hanem az a kedves román tanárnő, akinek azt hittük, hogy oly sokat köszönhetünk. Lehet a rendszerrel van a baj és a román tanárnőt hibáztatjuk tévedésből, ez esetben őszintén sajnálom, de meglehet, hogy ő adott le rosszul egy leckét(amit lehet le sem kellett volna adnia?) majd az egész osztályom azt írta az érettségin a 3. tételéhez.  Tudni illik románul nem tudunk túl jól, ezért azt a tételt szamítottuk a megmentőnek, amit csak meg kell tanulni, ami a 30/25pontjával átemel az ötösön. Na már most, ugyebár a rosszul leadott leckének hála, vagy a zakkant román rendszernek, senkinek sem fogadtak el a választott regényünket, csak az első két ( nem túl barátságos) tételben reménykedhettünk. 16an átcsúsztunk ötössel, a többiek(17en) buktak. Borzalmas volt, hogy utolsó percig azt hittük sikerült mindenkinek, átmentünk, mert hogy a tanárnőnk is azt állította, hogy elfogadják a Maitreyit, majd mikor anyuval megérkezünk a sulihoz, azzal fogadtak: nem volt jó a Maitreyi. Pár percnyi néma csend és sokk. Végül csak összejött, és őrjöngtünk örömünkben, mások sírtak. Tudom, hogy jobbat írtam, mint egy ötös, és mások meg jobbat írtak, mint egy hármas, vagy négyes.
Egy kis statisztika (a http://bacalaureat.edu.ro/ címen közzétett adatok szerint) : az iskolámban 102en vizsgáztak, ebből 28 diáknak nem sikerült az érettségije (17 ebből az én osztályomba járt, 16ot románból húztak meg, egynek nem jött ki a hatos átlaga). Iskola szinten, ez 75%-os átmeneteli arányt jelent, ami közel kilenc százalékkal jobb az országos eredménynél.

Volt tantárgy amiben a tanárok próbálták segíteni és kicsit emelték a jegyet, volt amiben lehúzták, de ez már csak így van, meg sem lepődöm.

A lényeg hogy a pillanatnyi boldogságomat semmi sem tudja elrontani, jöhet a sikeres érettségi és közeledő szabadságom megünneplése!