Meglepetésemre a szervezőkkel már volt szerencsém találkozni az előző Youth Exchange keretein belül, Budapesten. Dicsérnem kell őket, mert nem csak, hogy nagyon rendesek, segítőkészek, jó vezetők és jó cseréket szerveznek, de nekik köszönhetem, hogy megismerkedtem az EVS kihagyhatatlan lehetőségével (mellyel most szeptemberben kiköltözöm Olaszországba).
Mi érkeztünk meg elsőknek a részt vevő országok közül, ami nem is volt olyan nagy baj, tekintve, hogy több időnk maradt körülnézni. Vagyis azt hittük. A csapat elindult és kemény 10 perc után végzett is, nem az eső volt a ludas, bár már cseperegni is kezdett, hanem az apró parkból és emlékműből álló város(ka) központ.
Ipolyság, szlovák nevén Sahy egy 8 ezer fős kisváros, minden izgalomtól mentes, határmeneti magyar lakta vidék. Mi voltunk, ez alatt a kilenc nap alatt az egyetlen érdekesség, ami ott történt az elmúlt évben, nem is csoda, hogy szemtelenül megbámultak bennünket. Sajnos ez a holland csapatnak is feltűnt, de leginkább a két sötét bőrű tagjának, a feketéknek. Persze a bennük kialakult automatikus védekező szellem felháborodással járt és rögtön rasszistának kiáltották ki a népet, haza akartak indulni, mondván ők nem érzik biztonságban magukat itt(?) és nem akarnak itt meghalni(??????). Végül szerencsére sikerült őket megnyugtatni és maradtak, aktív résztvevőiként ennek az Uniós projektnek.
Az interkulturális esték, az első két napon óriási sikert arattak, játszottunk, megismerkedtünk a többi kultúrával, az országok nemzeti ételeivel, italaival. Mi erdélyiek a román országot kellett bemutatnunk, íme az asztalunk (fele) és a csapatunk :
Volt egy órarendünk, amit próbáltunk betartani, több s kevesebb sikerrel egyaránt, de azért elég jól megmutatja, mennyi mindennel foglalkoztunk és milyen sűrű programjaink voltak. Ami nagyon tetszett, hogy szem előtt tartották, hogy ne unatkozzunk időközben, ezért interaktív kiselőadások, feladatok voltak (például a Video Workshop alatt csapatokba voltunk osztva és videókat, plakátokat kellett készítsünk)
Ami a kaját illeti két kategória volt, az 5 csillagos és a pocsék. Az első dominált egyértelműen, én nagyon meg voltam elégedve. (elnézést a minőségért, a legtöbb telefonnal készült)
Egy vacsoránk:
előétel: Fűszeres paradicsomszeletek mozzarellával és bazsalikommal
főétel: paradicsomszószos. bazsalikomos, parmezános spagetti, fűszerezett, sült gombával és helyi fehér borral tálalva
desszert: Helyi mákos, meggyes specialitás
Az útra pakolt, ebédnek szánt, egyforma három szendvicsem egyike:
Többféle pizzát is fogyasztottunk:
Az atmoszféra itt is egyedi volt, nem lehet két ilyen csere hangulatát összehasonlítani, az emberek mások, a viselkedésük, a nevetésük. Ha akarod, ha nem megkedveled őket pár nap után, aztán majd hiányoznak. Hetedik napra, mikor már a csapat kicsit összeszokott, kirándultunk egyet, kincses bányát látogattunk, Selmecbányán. Kálváriát másztunk, de inkább az út volt kálvária, mert telibe vettük a domboldalt, szandálban, ki- ki ruhában. Viszont amit onnan láttunk, megérte a szenvedést, gyönyörű táj tárult elénk, ha már a Kálvária, ami felújítás alatt állt, nem tett ki igazán magáért. Nevettünk, szenvedtünk. Csatolok erről is pár képet:
A domb feléről felnéztünk, nem látszik itt, a fás rész mennyire meredek, de a kilátás...:
pihenés:
Nagyon tetszett a város, amit aznap megnéztünk, gyönyörű táj, építkezés, perzselő hangulat, rögtön Párizs kicsinyített változataként égett belém. Viszont egy ajándékboltot nem találtunk, normális ez egy ilyen gyönyörű városban?
A búcsúvétel mindig a legnehezebb, megkedvelsz valakiket, aztán hagyod hogy elmenjenek, tudva, hogy talán soha nem találkozol velük újra.
Mi, az erdélyi csapat tettünk egy kis kitérőt és elmentünk még Budapestre sétálni egyet. Fagyiztunk, mepihentünk, izzadtunk egy keveset a sok beton között a melegbe, majd visszatértünk Nagyváradra.
Váradon lekéstem az utolsó vonatomat, ezért a másnap délivel kellett hazautaznom. Azzal, hogy pár barátom feltett a vonatra és hazaindultam, véget ért a hónapos utazásom. Ismétlésként: Csíkból Szigetre, Szigetről Váradra, Váradról Szlovákiába, Szlovákiából vissza Váradra, majd haza, Csíkba. Időközben fixálódott indulásom időpontja, szeptember 20.-ára már megvan a nevemre kiállított repülőjegy, hogy kilépjek komfort zónámból és belevessem magam az ismeretlen Olaszországba. Szűk 3 hét van még addig... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése