2017. április 28., péntek

Palermo, Szicília 2

Ádám és Calaudia félig
 könyékig a kukában
Elég sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta.Sajnos a szicíliai napok enyhén összemosódnak és még a képek sem segítenek eleget, hogy tökéletesen emlékezzek és időrendi sorrendbe rakjak mindent, ami történt.

 A Cefalú utáni reggelen korán ébredtem, megint. Felöltöztem, egyedül reggeliztem és mire már indulóféleben voltam egy sétára a városban, Ádám úgy döntött érdemes elkészülni és velem tartani. Mire Ádám majdnem megreggelizett Dragos és Claudia, vagyis a teljes poggiardoi önkéntes csoport készen állt az indulásra.


 Piac!- volt az egyetlen gondolatunk, legalább is a vége, a kukázós része. Az a rész, amikor rájössz, hogy a emberi hülyeség határtalan. Mindent kidobnak a helybéliek (leginkább, amit nem tudnak aznap eladni). Minden szemetes körül emberek tolonganak, hogy megkaparintsák a számukra legértékesebb kincseket. Én többek között vadonat új műbőr hátizsákot és árcímkés rövidnadrágot, ruhákat és pénztárcát találtam, meg bort, ételeket (kekszeket, sósrudakat, süteményeket, joghurtokat) aznapi lejárási idővel, magazinokat, könyveket, atlaszokat, szótárakat és megannyi egyebet, amit nem tudtam sajnos hazahozni. A többieknek is jó reggelük volt, mindenki talált kedvére valót.
 Annyira tetszett ez a reggel mindenkinek, hogy még egyszer visszatértünk-,bár igaz, hogy akkor a  fő cél a rendes piac megtekintése volt.
Asztalunk egy része

Ahelyett, hogy hazaindultunk volna, barangolni kedtünk Palermo utcáin és meglátogattuk, amit tudtunk, persze az aznap szerzett összes kincsünket is magunkkal cipeltük, így hamar elfáradtunk. Jó hosszú egyezkedés után találkoztunk a többiekkel és haza indultunk, hogy mindannyian a fiúk házában süssünk, főzzünk, szülinapot ünnepeljünk.
Sok nemzet konyhája egyesült aznap, hogy valami csodálatosat alkosson.
Az evés ünnepléssel, zenével, tánccal, bulizással, beszélgetéssel és falfestéssel folytatódott.

A kedvenc képem az estéről a szülinaposokról készült, megérdemli a nagy méretet egyértelműen szerintem:


A csokoládés- narancsos sajt- tortám arat

A következő napon a katakombákat látogattunk meg. Gyalog sétáltunk el a város széléig, hogy közben is élvezhessük a nagyvárosi nyüzsgést. Valami ilyesmire számítottam, egy kicsit olyan volt, mint a nápolyi, csak különböző kategóriák szerint rendezték el őket. Míg Nápolyban csontok alapján, itt nemek, korok és munkájuk alapján (saját ruhájukban) tették őket köz szemlére.



A délutánt, akárcsak az utolsó napunkat sétálással, turistáskodással és nézelődéssel töltöttük. Pihenéssel és felkészüléssel az éjszakára.

Palermo, mint Szicília 'fővárosa' tele van fiatalokkal, de az, hogy egyikük sem táncol, eléggé elszomorító. Mindenki csak áll és iszik, nem túl szórakoztató egy társaság, viszont mi, mint önkéntesek minden honnan a világból, jól tudtuk érezni magunkat. A hangulat ragályos volt, körben táncoltunk és énekeltünk, ahol csak tudtunk.


Másnap szomorúan indultunk el a fél napos útra, a busszal (amit nem késtünk le!!!) egyenesen haza.

Ezzel véget is ért a palermói kalandom, de mint a bejegyzés elején említettem, már nem igazán emlékszem egy két részletre, mégis, a képeket nézegetve elég fontosnak találom őket, hogy megosszam veletek:
-Miért is jó ha vannak barátaid a városban? Elvihetnek a legkirályabb helyekre, mint például ingyenes szabad téri koncertre és sütögetésre (osztogatták a sült húst és a gyümölcsöt-gondolva a vegákra is).
-Minden második sarkon zenészek adják elő a régió hagyományos nótáit, sajátos hangulatot kölcsönözve a városnak.
-A Street art több mint elképesztő, akárhova nézel remekműveket találsz!(A poszt végén csatolok néhány képet)
Dragos a kukázás után
-A három lábú medúzás zászló minden hová ki van függesztve, büszkék a déliek!

Ami a poggiárdói életemet illeti visszaköltöztünk a nagy házba, ahol van mostmár folyamatos internet és ler, ami két dolgot jelent: több bejegyzést és még több süteményt. A következő hónapban Firenzébe és Pisába tervezek utat, meglátom, hogy hogy jön össze, mert aktívan készülünk a két hét múlva lezajló ifjúsági cserénkre. Amúgy minden elképesztő itt, az ételek még mindig finomak, narancs helyett fügét lehet lopni a fákról és már az idő is sokkal kellemesebb.
Szép az élet, jó az élet.

ígért képek:



 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése